Tegnap elvégeztem mindent amit terveztem, így ma új feladat elé állíthatom magamat. Keddenként ruhanapot tartok.
Ez jelenti a vasalást, a ruhák elrakását, az esetlegesen elszakadt ruhák megvarrását és a szekrények rendezgetését.
Persze mindezt megelőzi a mosás. Én minden nap mosok legalább egy adagot.
Az a baj, hogy rettentően utálom a vasalást. Azt hiszem ezt a legjobban az összes házimunka közül. Ráadásul, mivel van egy hétéves és egy hathónapos a családban - számomra iszonyatos a mennyisége. Hétről - hétre.
Sokféleképpen próbáltam megkönnyíteni a helyzetemet, illetve kedvet csinálni magamnak. Kaptam szép, új, hiper-szuper vasalót. Az első kettő adagot tényleg kedvvel csináltam. Aztán elmúlt az újdonság varázsa. Később kaptam szép, új, óriás-méretű vasalódeszkát. Még két adag. De aztán vége...
Elég sok könyvet olvastam az időgazdálkodás-feladatmenedzselés témában. Így ma már tudom, hogy két módja van a nemszeretem feladatok elvégzésének:
1. Veszek egy nagy levegőt, és reggel első feladatként egyszerre elvégzem
2. Darabokra bontom a feladatot.
Én ismét az utóbbit választom. 15 perc vasalás - 15 perc pihenés.
Szóval - most vizualizálom az eredményt - üres fonott kosár (ebbe gyűjtöm a vasalnivalót) - feltöltött szekrények - és nekiállok.
