Otthon, család, szépség, egészség, boldogság

Hogy az együtt élő emberekből család, a négy falból pedig otthon válljon

Friss topikok

  • Anna Smith: Én a padlót jobban kedvelem, faltól falig szőnyegem nincsen, mert ha elszaporodnak a mikrobák, akk... (2013.03.23. 19:36) Szőnyegtisztítás
  • Anna Smith: Igen, az idő nagy úr..soha sincsen elegendő mennyiség belőle www.szonyegtisztitas.hu (2013.03.23. 19:35) Tapasztalatok a szőnyegtisztításról
  • Moncsi79: @vfruzsi: Ez nagyon jó, csak sajnos nekem nincs kamrám, így csak a konyhába tudnám tenni. Ott meg ... (2011.12.24. 08:36) Szelektív hulladákgyűjtés
  • Csányi Andi: Szia Moncsi! 1, lista a kedvenc ételeinkről. én nem szakácskönyvből gyűjtöttem, hanem azt írtam ... (2011.03.17. 23:44) Háztartáskönyv 2.
  • Eszti87: Szia! Jó ötlet, hogy így körbekérdezted az ismerőseidet a mosógép témáról. Nálunk a Mielére esküs... (2011.02.09. 13:41) Milyen mosógépet vegyek?

Egy kis olvasnivaló

2011.12.24. 09:53 Moncsi79

Ha ezen a napon olvasod a bolgomat, nagyon megtisztelsz vele. Remélem, egy ki kikapcsolódást nyújt a hajrában.

Van egy nagyon nagy becsben tartott könyvem: Dr. Hevesi Sándorné: Az ideális háztartás - A szép otthon és a jó konyha. 1935-ös kiadás. A Vaterán jutottam hozzá.

 Következzen egy részlet, ami a mai naphoz illik.

Ünnepek és ajándékok

 

Az ajándékozás nem éppen egyszerű vagy könnyű dolog, inkább azt kell mondanom róla, hogy a kitalálás művészete, csakhogy nem fejből kell kitalálni, mert úgy nem is lehet, hanem figyelemből s figyelésből. Ha valaki nyáron sokat panaszkodik amiatt, hogy nagyon szenved a hőségtől, annak egy villanyos ventillátorral igen kellemes meglepetést szerezhetek karácsonyra. Ha egy barátnőm szenvedélyes utazó, nagyon fog örülni bőrzsákba csomagolt összehajtható ruhaakasztónak; viszont egy közismert kávénénikének aligha ajándékozhatok egy espresso gépet, mert hátha rosszindulatú célzásnak veszi. Tehát még kitalálni sem mindig elég: tapintattal kitalálni, ez az ajándékozás titka.

Persze ez az egész művészet könnyűvé válik, ha sikerül megtudnom, hogy az illető, már akár felnőtt, akár gyermek, mit szeretne és mit kíván magának. Ilyen esetekben könnyű a mesebeli tündér szerepét szerepét játszani, főképp ha - mint a mesében - az eszközök korlátkanul állnak rendelkezésünkre. De minthogy a valóság a mesétől tán még sohasem esett olyan messzire, mint a mostani időkben: ötlettel és leleménnyel kell pótolnom azt, ami a pénztárcámból hiányzik. Ha pédául a személyzetet ajándékozom meg karácsonyra, nem gondolok barchend alsószoknyára, téli harisnyára, mert úgy okoskodom, hogy rájuk nézve a legnagyobb öröm egy luxuscikk, amihez egész esztendőben nem tudnak hozzájutni, vagy talán soha. Nem kell elfelejteni a szükségest, de - nincs nagyobb öröm, mintha a szükséghez olyant is kap, amit ő maga meg sem merne venni magának, még ha volna is hozzá pénze. Sohase fogom elfelejteni annak a kis cselédnek az arcát, akinek egy karácsonyi este a szokványos ruháravaló és a hat darab színes szappan mellé félkiló csokoládébonbont raktam szép dobozban. Életének első cukrosdoboza volt, ha evett is bonbont azelőtt, csak darabonkint vagy kis papírzacskóból jutott hozzá, most meg övé volt a szalaggal díszített, teljes doboz, amelyből ő kínálhatott meg másokat. Gyermekeknél is nagyon fontos, hogy a szükséges és hasznos holmik és tárgyak mellé valami olyat is kapjanak, amire nem is gondoltak, nem is számítottak, úgyhogy az újdonság és meglepetés szenzációja fokozza az örömüket. Gyermekeknél meglepő hatása van néha egy-egy olyan ajándéknak, amely tulajdonképpen a felnőttek műsorából való s éppen ezért - egész ártatlan módon - valami nagyon hízelgő, kellemes, szinte az önérzetüket és önbizalmukat emelő élmény rájuk nézve; egy ablak, amely még nincs nyitva előttük s a mely egy pillanatra mégis kinyílik, hogy a jövő egy sugarát villantsa a szemükbe. Még most is emlékszem arra a szenzációs karácsonyestémre, amikor gukkert, elefántcsontlegyezőt és egy igazi csipkekendőt hozott nekem a jézuska.

Az ajándék - mint figyelem - mindig jól esik, de kettőtől őrizkednie kell az ajándékozónak, ha azt akarja, hogy az ajándék teljes hatással tudjon föllépni. 1. Akárhogy szereti is az ember a virágot, a parfűmöt és a zserbót, ez így éppoly szegényes dolog, mint a hímzett díványpárna, íróasztalnehezék és az asztalfutó. Tehát, ne legyünk túl kényelmesek, hanem gondolkozzunk kissé. Lehetőleg ne a magunk ízlésével gondolkozzunk, hanem azéval, akinek ajándékozni akarunk. Ha a magunk ízlését föllebbezhetetlennek tartjuk és nem érdeklődünk élénken a mások ízlése iránt, akkor minden bőkezüségünk mellett is könnyen válhatik belőlünk olyan ajándékozó, akinek összes ajándéktárgyai vagy rögtön továbbadódnak, mint Csehov híres gyertyatartója, vagy a kamrának nevezett családi múzeumban várják további sorsukat s éppen csak ott nem találhatóak meg, ahová az ajándékozó szánta őket.

A figyelmetlenségnek legrikítóbb példája volt a z én életemben egy öreg nénikénk, sok-sok esztendőn keresztül gyerekkorunk réme. Minden karácsonyra megkaptuk tőle a Grimm-meséket, Andresen válogatott meséit és Robison Crusoet. Nem számolt gyarapodó éveinkkel, úgy látszik tucatszámra vásárolta ezeket a könyveket és éveken keresztül lebonyolította, ami egyszer eszébe jutott s amivel többé nem is akart foglalkozni.

Őszintén szólva - karácsonyra már szeptemberben kell gondolnunk. Igaz, hogy akkor dúl a nagytakarítás, akkor festetem a konyhát, befőzöm a paradicsomot és a szilvadzsemet, de ne feledjük el, hogy jóformán egyetlen hónapja sincs az esztendőnek, hogy ne volna valami külön, vagy előre nem látott kiadáás, tehát a karácsonyi büdzsét annál jobban biztosíthatom, minél előbb látok hozzá. Szóval már szeptemberben előszedek egy kis jegyzőkönyvet s kezdem összeírni, melyik poharat vagy csészét kapja pohár-, vagy csészegyűjtő barátom, mit kapott a keresztlányom az utóbbi években, nehogy ismétlésbe essem, mennyi pénz áll körülbelül rendelkezésemre s minthogy időm bőven van, - föltéve, hogy idejében gondolok a dologra - sokszor a véletlen hoz elém tárgyakat, amelyek különben eszembe sem juthattak volna.

A karácsonyestére is szeretettel és gonddal kell készülődnöm, a másnap déli családi ebédhez is meg kell néznem a kis könyvemet, hogy tavaly mit kapak a vendégek, mert a karácsonyi ünnep még a legszerényebb keretek között is kell valami meglepetést hozzon.

A karácsonyfa sok helyütt évről-évre kisebb és szerényebb, de okvetlenül meg kell lennie, kivált ott, ahol gyermekek vannak. Ez olyan hagyomány, amely örökké friss és új marad. Nem kell a cifra, túlzsúfolt drága díszekkel telerakott fenyőfa, amelyet alig lehet fölfedezni a drága és fényes holmik alatt. Ezüstözött és fehér papírba csomagolt cukorkákat hosszú szárra fűzök, a fára ezüst szálakat vonok, egy-két tündérgyertya, aztán fehér gyertyák, pár cukros habkoszorú s kész az ízléses és olcsó karácsonyfa s nem hasonlít ahhoz az elődjéhez, amelyre csak maronglácékat és aranyórákat kötöttek.

Ha sokáig kívnom tartani a karácsonyfát, az álvánnyal együtt vízzel telt kis dézsába teszem, amelyet fehér ruhával leborítok. Azután az egészet vigyázva a padlóra állítom. A karácsonyfán kívül fenyő vagy taxusgallyakat vásárolok s nagy vázákban vízbe teszem, úgyhogy már az előszobában érezni a fenyőillatot, a karácsonyi ünnepek néma izenetét.

Szólj hozzá!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.