Pénteken kirándulni voltunk. Nagy dolog volt, mert nem autóval mentünk, és ez volt az első igazán hosszú kiruccanása a legkisebbnek. Danikám még nem volt hajókázni, így ez egy biztos pont volt. Szárnyashajón pedig még egyikünk sem utazott, így hamar meglett a hajó fajtája is. Uticélnak pedig Vácot választottuk.
A szervezés már kedden elkezdődött, mert azt tudtuk, hogy csak annyi jegyet adnak el, amennyi ülőhely van. Kedden elmentünk, és elővételben megvásároltuk a jegyet. A felnőtt jegy 1990 Ft (nyugdíjas nincs), a gyerekjegy 1400 Ft körül van. Itt vált viszonylag biztossá, hogy megyünk.
A csütörtöki ünnep után, péntek reggel gondoskodnom kellett útravalóról. Legegyszerűbbnek most egy pékség felkeresése tűnt, ahol vettem mindenkinek a foga alá valót. Vittünk még vizet, kávét, meg az Emma elemózsiáját. Indulhatott a kaland!
Kalandos volt, az biztos. A 2-es villamos helyett pótlóbuszok közlekedtek, így a kikötőbe jutás is adott izgalomra okot. Végül odaértünk, ahol óriási sorok kígyóztak az utcán. Bent is a kikötőben. Hogy hová kell mennü
nk, abban nem tudtak egyértelmű segítséget adni, bár végül ez is megoldódott. Mivel nem vagyunk az a tolakodós fajta, így utolsóként szálltunk be. Sajnos külön ültünk mindannyian. Daninak szerencséje volt, mert egy pár mellé ült, és ők az ablakhoz engedték, illetve elmondták neki útközben azokat a dolgokat, amiket mi is meséltünk volna neki. Még a térképen is megmutatták, hogy merre járunk. Élmény volt mindannyiunknak. Amire érdemes figyelni, hogy a babának, jó ha viszünk sapkát, mert elég huzatos tud lenni.
Megérkeztünk Vácra, ahol talán a Duna legszebb sétányán ettünk, ittunk. Besétáltunk a központba, megkerestük a vasútállomást. Nagyon tetszett, hogy péntek lévén, minden üzlet nyitva volt, lehetett bámészkodni az embereket, a kirakatokat. Ettünk a főtéri cukrászdában fagyit. Nem hagyományos ízű fagylaltot árulnak, hanem különlegeseket. Pl. műzlis csoki. Érdekes volt.
Visszasétáltunk a partra, ahol van egy nagyszerű játszótér is. Piciknek-nagyoknak egyaránt megfelelő. Árnyas padon pihentünk, aztán elindultunk a vasút felé. Bementünk a székesegyházba, ahol szokásomhoz híven fizettem Szent Antalnak. Hálából. Mindenért.
A vonatállomáson várnunk kellett, gondoltam veszek a gyereknek újságot, nekem is vettek a szüleim, amikor egyszer vonattal mentünk a Balatonra. Hol tároljuk a gyerekújságokat? Hátul fent. A néni pedig nem engedte megnézni. Nem belenézni! Megnézni, hozzányúlás nélkül. 
Öröm, hogy a fiam azonnal felmérte a helyzetet, és szó nélkül beleegyezett, hogy most kihagyjuk a vásárlást.
A vonat "zónázó" járat volt. Aki nem vonatozik, annak ez egy fergeteges meglepetés. Új vonat, kárpitos ülések, légkondíciónáló, tisztaság. Nincs firkálás! Csak Budapesten állt meg. Alacsony padló - nem kell babakocsit emelgetni!
Végül villamosozás-buszozás után kellemesen elfáradva hazaértünk. Azt hiszem elmondhetom, hogy mindannyian jól éreztük magunkat.
Hasznos linkek:
Ma takarító-nap, valamint a tankönyvek megvétele vár ránk. Szerencsére az elmúlt héten már mindent beszereztünk, amire szükségünk lehet. Gondot a piros tornanadrág okozott. Jelentem a Kispesti Centrum Áruházban lehet kapni, elfogadható áron. (kb. 1000 Ft)
